Black Monday

Ki ne hallott volna már életében a Fekete Csütörtökről, meg mostanság a már ide is begyűrűző Black Friday-ről... (Megjegyzem ahhoz mekkora hülyének kell már lenni, hogy ezt itthon egy héttel az amerikai előtt hírdetik egyes marketinggéniuszok? Mer' ebben is jobban teljesítünk mi? Idióták.) De hallott-e már valaki a Black Monday-ről. (Lásd még: fekete hétfő az anti angolszászoknak, illetve:     az antimigránsrészlegnek.) Magyarázok. A Black Monday az az a hétfő, amikor semmi sem úgy működik, ahogy kellene. Pontosítok. Semmi sem működik. Jó, igaz, a hétfők amúgy sem a hét csodapillanatai, amúgy is ez az a nap, amikor a népesség 48,9%-a már reggel hétkor megbánja, hogy felkelt, mégis, mégis, vannak ezek a különleges napok. Gondolom, ezek a százezres (vagymiarosseb) napok ellenpontjai, az univerzum kádlefolyói, amikor még Zeusz is inkább otthon marad és a Trónok harcát nézi. 

De illusztrálok, hogy képet kapjunk: 

A reggel gyanútlan egykedvűséggel indult, mondjuk egy átlagos, takonyszürke novemberi reggelként. A munkahelyre érve aztán mint egy langyos sósavas fürdőben merültem el a tennivalók mocsarában. Mivel tegnap, lévén Isten szent, vásárlásmentes napja, nem javítottam dolgozatokat, ma reggel gyorsan összedobtam egy témazárót, teremcserét intéztem, operátorral sokszorosíttattam, közösségi szolgálatos füzeteket intéztem, szkenneltem, hivatalos iratokat átvettem, aztán órákat tartottam. 

A második órán rendkívüli türelemtől vezérelve NEM küdtem el a felmenőibe a reggeliző diákot, ne éhezzen a szentem, nem koboztam el a nemtommilyen házit, amit a másik írt, nem káromkodtam hangosan, hogy volt, aki hatodszor sem tudta, hol tartunk ésatöbbi. Gondoltam, hát nekik is szívás a hétfő, aranyos leszek. A harmadik órán dolgozatot írattam azokkal a kedves diákokkal, akik feltűntek. A többieknek intéztem egy meghallgatást a Lost című sorozat újraforgatására. Volt még pár órám, azokon próbálkoztam a szaknyelv szépségeinek megmutatásával az Az szegény tanár panaszai dallamára, mivel csak óra előtt tudatosult bennem, hogy a könyv, amiből otthon készültem, otthon is maradt. A nap záróakkordjaként lelki támaszt nyújtottam az érettségizős csoportomból annak a maroknyi diáknak, akik megjelentek, és ismét sírás nélkül bírtam óra végéig, pedig idén tizenhetedszer ismételtem át velük az egyszerű múlt időt és a melléknévfokozást. 

Mindeközben próbáltam a jó Bridgetet kerülni, mint a forró kását, de ma valamiért úgy döntött, hogy ma az én intim zónámban a helye, ezért kifigyelte, mikor megyek pisilni, és velem pisilt, hogy közben fontos pedagógiai és egészségügyi gondolatokat oszthasson meg velem. Aki arra számít, hogy ennél lejjebb már nincs, az téved. Együtt is ebédeltünk. Két falat közt érdeklődött pedagógiai hitvallásomról, szakmai sikereimről, illetve magánéleti jó tanácsokat osztott meg velem, miszerint is, ha most rossz is, már volt nekem jó, szóval örüljek, egyébként meg még lehet egyszer, mondjuk a szocotthonban, de én addig csak tanítsak, mert úgy sincs más választásom ugyebár. 

Pár napja ez a missziója. Nemtommér. Isten bizony, karácsonyra kérek egy pólót azzal a felirattal, hogy szingli vagyok, de dugni azért szoktam. Vagy esetleg egy másikat is: tanár vagyok, de nem életképtelen.  

Aztán volt még az is, hogy egy pdf fájlból négy oldalt szerettem volna nyomtatni, amin a nyomtató kábé negyven percet gondolkodott, kinyomott két példányt, aztán kiírta, hogy neki festék kell. Nekem meg a Brad Pit, bazmeg, mondtam neki, miközben megrugdostam az oldalát. (Jó, igazából nem. Egyik sem. De gondoltam rá. Mindkettőre.) 

Nem baj, mindjárt hazaérek, csak veszek ki egy kis pénzt a bankautomatából. Vagyis csak vennék, mert az automata nem működik. Készpénz viszont kell. Dilemma. Bemegyek a fiókocskába, előttem ketten. Nyilván mindketten a paksi ötös blokk előzetes hitelfelvételével foglalkoznak, mert harminc percet várok. De nem őrülök meg, mert... Jó, nincs mindenre magyarázat. 

Mire sorra kerülök, Hannibal Lecter szelíd óvodásfiú hozzám képest. A bankpasi kedvesen mosolyog, borotvált, gyanútlan. Kérdezi, mi járatban. Mondom. Ja hát igen, a kis szerelő pajtások nem értek még ki. Még. Két hete??? Nem mosolygok, ellenben és de arra a kérdésre, hogy a tíz perces egérkattintgatás után (szerintem a bankosok és a mobiltelefonosok minden tranzakció előtt kiraknak két pasziánszt, az kurva élet) milyen címletben kérem a nyomorult tizenötezret, azt találom mondani, hogy nekem aztán édestökmindegy, csak hadd menjek már. És akkor a borotvált bankpasi elkezd udvarolni... Szerintem ez volt a Black Monday éjfekete gödrének legmélye. 

Hazasétáltam. Otthon örömmel láttam, hogy a velem egy lakcímen tartózkodó gyermekek nem mosogattak el, a felnőtt XY kromoszómás szobájának padlóján néhány használt alsónaci örül a hétfőnek, a kis beteg XX kromoszómás pedig egy hirtelen mozdulattal lerúgta a külső hangkártyát. Nekem már mindegy. Mondjuk anyám még nem hívott, de biztos hív majd. 

Port Áll Nesönöl 0.0

Nagyon jó napot kívánok mindenkinek, Port Béla vagyok, sok szeretettel köszöntök mindenkit, aki itt van. Csodálatosan sok embert regisztráltak a munkaadók, öröm ez nekünk, és hát mit ne mondjak, meg vagyok lepve, hogy ennyien el is jöttek, mert mondjuk mi sem gondoltuk igazán komolyan ezt a rendezvényt.
Annál is inkább nem, mert aki ehhez ért, az ma pont nem tudott eljönni, én viszont nagyon szépen tudok beszélni olyan dolgokról meggyőző, intelligens hangszínnel, amit már eleve mindenki tud.
Szóval akkor a Port Áll Nesönölről én most egy órát fogok, aztán a kolléga a kávé után, bár mondjuk azt mindketten reméljük, hogy a kávészünet után mindenki gyorsba hazamegy.
Amit mondok, abból semmit se érdemes leírni egyébként, majd küldünk emailt, abban benne lesz az előadás, erről a klassz dologról, amiről nem mutathatunk meg tulképpen semmit.
Na akkor röviden a háttér. Voltak ilyen szakértők, meg voltak elvek. Pedagógiai elvek. Ezekkel mondjuk csak egy picit tudtunk foglalkozni, bár akartunk, csak a fejlesztők meg nem akartak, meg hát a véleményekből is több volt, annyira meg nem értünk rá. Végül is a lényeg az, hogy el kellett költeni egy rakás pénzt, ezért csináltunk valamit, ami semmivel se nem kompatibilis, vagy fog működni, vagy nem, és vagy tetszik a diákoknak, vagy nem.
Az az igazság, hogy a könyvekkel kapcsolatban sem volt idő felkészíteni a tanárokat arra, mit fognak kapni, de most sincs. Na jó, mindegy, amiket ide kivetítettem, azokat nem érdemes megjegyezni, de azért csináltam egy folyamatábrát, szerintem jól néz ki, vannak benne nyilak, meg pár idegen szó. Gondolom, nem látszik hátulról.
Na. Voltak koncepciók. Hogy találja el a diákot a tanulnivaló valahogy. A Feri azt mondta, hogy rakétával kéne, hehe, na jó, viccelek, mások meg mondták, hogy lehetne, hogy a diák saját maga dönti el, mit akar tanulni. Hát azért ez furán hangzik, tudom, de gondoltuk, jól van, itt akkor például csinálhat portfóliót magának, most kikacsintok, ez egy divatos szó ugyebár, de itt most azt értem rajta, hogy egy kupacba dobálja a dolgait. Rendezett kupacba mármint.
Amúgy ez a projekt olyan, mint egy háromlábú szék. Viszont ettől stabil ugyebár. Ezt a Port Állt egyébként, ami egy onlány dolog, lehet használni órán, csak hát az a kérdés, érdemes-e. Hehe. A tanárnak is jó különben, mert olyan, mint egy vájling, bele lehet hányni a dolgokat. Ilyen tanítós dolgokat. Hát már annak, aki ezt komolyan gondolja. Én izgulok kicsit, hogy ilyen azért ne legyen.
Ma itt nem mutatok semmit, csak két állóképet, mert még titkos e az egész, de hamarosan működni fog, és akkor mindenki meglátja. Bár ha nagy lesz a roham, akkor nem nagyon bírja majd el a forgalmat, de bízunk benne, hogy hamar leszoknak a próbálkozásról a tanárok is, meg a diákok is, és akkor utána azt a havi három kattintást már tudjuk kezelni szerintem, mert hát eleve nem úgy csináltuk, hogy bírja a terhelést. Minek.
Azt olvastam egyébként egy újságban, nem mondom meg, melyikben, hogy ez a Port Áll lesz a mi ügyünk csodafegyvere. Háááát, nem tudom, én nem hiszek a csodákban, de azért azt remélem, a tizenhat éven aluliakban sem teszünk kárt.
Most akkor ennyi, igyanak kávét, mert a szünet után a kollégám álmos hangon diák segítségével el fogja mondani, offline, hogyan kell majd online szerkeszteni a felületen a tartalmakat. Ha működik majd a dolog. Addig is mindenkinek nagyon szép délutánt. És továbbra is higgyünk együtt a Port Áll Nesönöl örök dicsőségében. Ámen!

A világ, meg a mindenség

Az elmúlt hetek eseményei, úgyis mint az iskolakezdés, a menekültválság, az ISIS és a gondolkodásmentes humanoid egyedek elszaporodása a Földön, a megélhetési és az onanizációs kommentelők és a világegyetem összes titkainak tudói megjelenése, valamint az ó- és újbarmok hirtelen elszaporodás indított arra, hogy megannyi fontos teendőm mellett időt szakítsak ennek a posztnak a megírására, melyben utat mutatok a világmindenség titkainak megértése, és a helyes döntések meghozatala céljából. Nak. Vagy ért.

Tehát akkor, kedves barátom, akit nem ismerek, és nem kedvelek, vagy ismerek, de nem kedvelek, vagy ismerek és majdnem azt hittem, kedvelek is, látom eltévelyedve kóborolsz a világmindenség országútján, úgyismint sztráda, facebook, MWorld, úgyhogy segítek pár tanáccsal. (Azért tegezlek egyébként, mert ez így tahóbb dolog.)

1. Légy magabiztos. Neked igazad van, ez a legfontosabb. Akkor is igazad van, ha nem olvasol, ha faszságokat gondolsz még szerinted és az anyád szerint is, ha nem tudsz rendesen írni, és ha kibaszott részegen böfögsz oda kommenteket mindenhova, de akkor is, ha ki van finomulva az ízlésed, van három diplomád és ha szerinted igen művelt vagy, úgyhogy Te tudod. Mindent.

2. Mindenkit ugass le és küldj el az anyjába. Ne is gondolkodj, mert ártana. Ha hívő, azért, ha ateista, azért, ha huszas... a többit tudod. Jó érzés ez, meglátod. van akinek ettől bizsereg itt-ott.

3. Adjál tanácsot. Mint most én, csak jobban. Mindig mindenkinek mindent jobban. Mindenhez tudj hozzászólni, mindenkit nézz hülyének, és döntsd el helyettük, hogy kinek mi a jó. Tudjuk, hogy tudod.

4. Legyél naprakész. Tölts napi 22 órát a net előtt, olvass el minden hírt és álhírt, lehetőleg használj forrásként előítéletes hírportálokat, vagy ha nem, akkor értelmezz mindent a szád íze szerint és minden szart ossz meg, ami szembejön veled, de úgy, hogy az azért legyen világos, hogy te a világmindenség titkainak, összefüggéseinek tudója vagy. Kvázi Isten és/vagy a Világegyetem Helytartója. (Ispááááááán!)

5. Gyűlölj mindenkit, ez nagyon fontos, főleg a magadfajta életvezetési szakembereket, és még fontosabb, hogy legjobb, ha ok nélkül. Egyáltalán gyűlöld az életed, a szomszédod, a családod, a más vallásút, a veled egyhitűt, a sárgát, a fehéret, a feketét, a kéket. Na csak ne röhögjél, majd csodálkozol, ha egyszer még az idegenek is pont Röszkénél lépnek be. Majd akkor ezeknek a hülyéknek se lesz nagy a pofájuk, hogy humanizmus így, meg emberiesség úgy. Azért.

Na. Hát ennyi. Szerintem egyébként az tök érthető ezek után, ha úgy döntesz, elköltözöl innen valami magányos helyre, ahol nem vagy kitéve ennek a rengeteg stressznek, a meg nem értettségnek, a sok hülyének, aki fel sem fogja, mekkora egy orbitális géniusz vagy, és nem követ téged vakon, nem issza a szavaidat alázattal. Tényleg. Jobb, ha mész. Komolyan. Kikísérlek a repülőhöz.

Számozott mondatok Bridzsitektől

1. A koncepciónak szűk keresztmetszete a személyi feltétel.
2. Legjobb szándékunk ellenére, az ember csak a vállát tudja vonogatni fenntartó kérdésekben.
3. Egyre lejjebb vittük az igényeket, hogy hátha eltaláljuk egyszer azt az összeget, amire rábólintanak. Kollégák, nem sikerült.
4. Ismétlésre sikerült teljesíteniük.
5. Az újragondolást meg kell tenni.
6. Aki a négyes szint alatt van, ők nagyon komoly oktatási problámát jelentenek.
7. Ennél többet a gyerekek jövőre se fognak tudni, jobb, ha előrehozott érettségit tesznek most.
8. Ez egy nagyon jó megszokáscsomag, amit fel kel tartani.
9. A beiskolázási mutatónk ha nem egy, akkor kettő.
10. Mert mint a létkérdés, kell nekünk a gazdinfó-ágazat.
11. A vezetőség kibővülésre kerülhet.
12. Köszönettel vettük a fenntartótól, hogy végigdolgozhattuk a nyarat.
13. Mi személyi feltételek részéről a hozzáállásunk.

Büntess!

Most játszani fogunk. Ha akarod, ha nem. Az a társasjáték neve, hogy I'm a Tourist - Büntess!
Azt játsszuk, hogy turistaként elvetődsz egy búval baszott, de gyönyörű országba, és ott utazgatsz, mert ez a téveszme rágta bele magát a kicsiny agyadba egy szépreményű reggelen. Mármint, hogy pont itt fogsz utazgatni. Ne kérdezz vissza, nem tudjuk, lehet, hogy vírus.
Na és akkor elmész az ominózus ország Balaton nevű viszonylag nagy vízfelülettel bíró tavához, mert azt hiszed, hogy ott majd jó lesz. Ha hatost dobsz, lejutsz a pályán csont nélkül, de ennyi volt a szerencséd.
Kezdjél Tihanyban, az olyan hely, hogy a keresztények is bírják, mert ott az Úr háza, a holisztikusoknak meg annyi a levendula, hogy ott helyben a világegyetem rezgésére hangolódnak rá. Nemrég épült egy űberkirály Visitor Center, hogy a vakparaszt külföldiek is elboldoguljanak, meg kulturáltan vegyenek jegyet, ne dögöljenek meg a nagy napsütésben. Minden klassz, csak az a probléma, hogy ha nem akarsz bemenni a centerbe, akkor nem pisilsz ingyen.
Ja, elfelejtettem mondani, hogy ez a nagy magyar társasjáték első szabálya. Aki nem fizet, az hugyozza magát össze, cseréljen tampont a bokorban és egyébként is, mi az a kétszáz forint. Megmondom, mi az a kétszáz forint. Kicsinyesség, alpári parasztság, Balkán. Jól van, ha visszatartottad dühödben, a következő kockára léphetsz. Az a Kávézó.
A Kávézó mezőre lépve élvezd a gyönyörű kilátást és a Donald Trump jövedelméhez igazított árakat. Jó, baszki, kell a kilátás vagy nem kell a kilátás? Ha kell, az drága. Nyolcötvenért szelet torta, majdnem ennyiért kávé. Aranyból van, drágám, azér'. Mi az, hogy laktózérzékeny vagy? Jó, az is van, köcsög turisták, kitalálják ezeket a szar érzékenységeket, de velünk nem szúrnak ki, ott az itallapon, hogy plusz kétszázért van laktózmentes tej, négyszázért meg rizstej. Most ez se jó? Tudod, te, milyen nehéz megfejni egy rizst???

Na, ha megvagytok, lépjetek át a shopba, ja hoppá, bocs, az most zárva van, mert a Terike ebédelni ment. Ki is írta. Azt nem, hogy mikor ment el, és mikor jön vissza, mert nem tudja előre, mi az ebéd. Ja és ha a turista most egyszer van itt Tihanyban, akkor mi van? Akkor nem vesz levendulaolajat. Kitérdekel? Van még levendulashop, ó, hát az olyan, mit az álom. Fordulnak is ki a nézelődők hamar, és remélik, hogy az árakat is csak álmodták. Jóvanna, de ha csak három hülye vesz valamit a héten, már bejön a működési költség fele. Kár, hogy már a németek is megtanultak fejben számolni, és gyors kikalkulálják, hogy jobban megéri, ha hazafelé Provance felé kerülnek.
Oké, megint hatost dobtál, húzz át Dörgicsére. Levendulafarm. Pár éve indult, akkor még csak egy szolid kis kerítés volt, most a NATO nem tudná bevenni az objektumot. A kerítés mögé még egy sor sűrű tiszafa is került, ötszázért bemehetsz paraszt, akkor majd lehet fotózni, jó? El ne kopjon már a levendulatábla a sok köcsög fotóstól. Amúgy persze szép, van szörp, meg levendulaolaj, meg levendulás cukiságok. Van egy tábla levendula is (mármint sok van, csak azok egy része el van kerítve, a felirat (TILOS AZ Á!) legalább humoros, bár nemzetközi látogatók esetén szart se ér), a tábla mellett, meg isten bizony egy levendulales fából. Hogy el ne szaladjon, gondolom. Vagy nem tudom, ha fizetsz még, akkor onnan lőhetsz levendulát???
Na jó, még egyet dobjál. Tapolca. Éhes vagy, menj étterembe. Van-e leves. Csinos fiú lelkes, leves van. Felveszi a rendelést, a piát kihozza, eltűnik egy alternatív univerzumban, ahol a levesek szublimálódnak szobahőmérsékleten. Harminc perc. Negyven perc. Újratervezés, újabb cuki fiúpincér. Most akkor van-e leves? Milyen leves? Ha még nem ordítasz, hülye vagy. De nem ordítasz, mert te legalább beszélsz magyarul. Nem tudom, a külföldi turista mikor ébred rá, hogy totálisan át van baszva ezzel az egész balatoni kiruccanással, de őszintén remélem, hogy nagyon hamar.
Még az a szerencse, hogy a látvány a legtöbb helyen még ingyen van. Nézzél.

Mindenbiznisz Kft. (C)

Forrás: designpumpa.blog.hu

A Mindenbiznisz Kft. ötlete akkor fogalmazódott meg bennem, amikor kezdtem látni, hogy milyen szépen beindult a Gézáék horganyzott dróthálóüzlete a délvidéken. Na mondom magamnak, János, akurvaéletbe vettél ennyi levendulapalántát, amikor egyértelmű, hogy nem ebben van a biznisz, hanem a kerítésben. De hát ezt nem lehetett előre tudni, csak a Gézának, akinek a sógora a helyi pénzbehajtó főnöke. Mindegy. Egy Coelhó János ne legyen beleesve a kétségek mély kútjába, hanem szemét bátran vesse a piaci résbe bele, és találja fel, a garantáltan menekültálló kerítést.
Így is lett, nagyon ügyesen meg is oldottam egy ghánai barátom, meg az őrző-védő teamje segítségével. Nem csoda, ha én nyertem el a tendert, de na érthető, hogy ez a zsenialitásomnak az eredménye.
Örömmel jelentem, hogy minden nagyon szépen halad előre, a bangladeshi haverjaim kiásták az oszlopok helyét, nagyon értenek hozzá, mert pár koszovói albán pajtás is segített nekik, állítólag van nekik gyakorlatuk a sírásás miatt. A kifeszített kerítés tetejére már megvettem az európacsillag-mintás szögesdrótot, és ha minden oké, akkor a ghánaiak önként fognak őrködni, nekik szereztem pár fegyvert is, hogy a migránsok (mert így hívom a menekülteket most, nehogy megszánja őket valaki, vö. szegény menekültek - koszos migránsok) elrettenjenek már messziről.
Persze az az igazság, hogy mivel az itthoni munkásaim sajnos kimentek Németbe már tavalyelőtt, az őrökkel megbeszéltem, hogy pár kevésbé magyart engedjenek már át a kerítésbe előre beépített réseken, hogy legyen, aki feltekeri ezt a kurva sok dróthálót az üzemben. Meg na jó, pár nőt is esetleg, mert azért itthon is vannak olyan piaci rések... szóval ez egy utánpótlási misszió(s póz), hogy úgy mondjam. Viszont gyereket azt soha, mert azt mindenki tudja, hogy a gyerek a legdurvább veszély, hiszen később esetleg felnő, és beleassszimilálódik a büszke nemzettestbe, és akkor hova lesz a magyarságnak az ő tiszta vérvonala. Na.
Egyébként az elmúlt héten nagyon szépen beindult a vállalkozás, és mivel kisebb pénzösszegért cserébe senki nem emelt szót a cég elnevezése ellen, az ügyes kis ügyvéd haverom beintézte. hogy július elsejétől az ország minden biznisze hozzánk tartozik. Tehát aki innentől kezdve bármit építtetni, lebontani, ledönteni, terveztetni, kiirtatni (=értsd erdő), átfestetni, felmatricázni, meginni, megenni, élvezni, unni, használni, eldobni ésatöbbi szeretne üzleti szinten, annak hozzánk kell fordulnia.

KÖZLEMÉNY

A mai naptól fogva a magyarországi bizniszötletek benyújtása minden esetben díjköteles. A mellékletben közzétett díjszabási tételeket csekken vagy átutalással kérjük a Kajmán-szigeteki számlánkra befizetni. A befolyó jövedelmek 1%-át cégünk minden év harmadik csütörtökén visszautalja a magyar államnak, akik ezt az összeget az Új-Kánaán Projekt megvalósítására kötelesek fordítani. 

Coelhó János 
Mindenbiznisz Kft. 
Ügyvezető

Pesti est

És akkor Coelhó János megismerte a belvárost...

Nem vagyok egy mai darab, és a rákkenroll már kicsit kezd kikopni a lábamból, de híreket, bejegyzéseket olvasok, és azt gondolom, követem Pest életét. De a tegnapi nap élményeit még fel kell dolgoznom, ezen belül négy sarkalatos pontot.

1. Fröccsterasz. Ha nem olvasom ezerszer, hogy kik és hányan és hogyan buliznak ott, fel se figyelek rá. De hát hipszter hely lett ez, lássuk be, még Zimány Linda is itt lóbálja a haját (asszem - mondjuk Zimány Linda munkásságát nem ismerem behatóan, de sokszor hallottam a nevét, biztos fontos ember.). Ezek alapján azt gondoltam, hogy az valami überséges hely. És mit látok tegnap? Ez nem más, mint hogy az Erzsébet téri tundrára kibasztak a porba 50 fémvázas kényelmetlen széket, és jujjpiros neoncsövekkel kiírták, hogy "Fröccsterasz". Ebből minimum a terasz nem igaz. A neon cső ugyanaz, mint ami a (megalapozottan) nagyhírű Ibolya Presszót hirdeti a Ferenciek terén, ami igazából egy talponálló közeli hely, ahol Csetamás se lett volna tájidegen... Szóval ez a Fröccsterasz. Ahol mosdó sincs. De állítólag a fröccs jó, mert annak a titka a szóda. Erről nincsenek empirikus tapasztalataim.

2. Design Terminál Pavilon

Ízlelgessük ezt az elnevezést, csukjuk be a szemünket, képzeljünk el ez alapján egy helyet. Tegyük még hozzá azt is, hogy egy konferenciára hívnak minket ide, amiről az elmúlt egy hónapban hetente kapunk értesítőt, applikációt, az ingyenes rendezvényre jegyet kell nyomtatunk, tehát nagyon hájpolt cuccnak ígérkezik.. Az én elképzeléseim között pl. téglafal szerepelt, masszív alapok, nagy terem, ilyesmi. A valóság: egy kb. 40 négyzetméternyi területet határoló négy üvegfal, némi fekete borítással, mert az dizájnos. Jól sejtjük, ebbe kell klíma is, mert ha mind a 30 ember bent van, amennyi ebbe a térben elfér, bizony hamar egymás szagától fordulunk le a székről. Annyira jellegtelen az egész, hogy simán elgurultam mellette háromszor is.

3.

Budapest Park, VIP szektor. 

Jó, az ember ehhez már gyanakodva közelít, ha lehúzott néhány évet a Zöld Pardonban. Mondjuk ott is értetlenkedve figyeltem én a proli agyammal, hogy vajh' milyen VIP-szektort lehet ebbe a poros pusztába tenni? Milyen élményt lehet itt fokozni? Nos, ezt, ahogy elnézem, a Budapest Parkban sem sikerült megoldani. Hacsak az nem jelent VIP-élményt, hogy másfélszer (minimum) drágábban vásárolt jegyért fél méterrel magasabban vagyunk, mint a többiek, és bepaszírozott kerti székeken ülve (!!!!) élvezhetünk egy alapvetően táncos koncertet. Remélem, hogy odafönn még a sör is drágább.

4. Ez volt a nap ultraélménye. Helyszín továbbra is Budapest Park, ahol szemlélődés közben beúszott egy plakát, betűkkel. Na most velem az a baj, hogy ami betű, azt gondolkodás nélkül elolvasom. Már anyám is megmondta, hogy ebből baj lesz, helyes volt a megérzése. Mert a plakát kb. a következő szöveggel hirdetett: "Nem vagy elég kapós? Nem jó a tested? Mi formába hozunk. Gilda Max" kockás izmok, stb. Mindez egy hömpölygő tömeg fölött, ami nyilván mind rossztestű magányos emberekből állt.

Esküszöm, én most már elkezdek marketinget tanulni, és eladom magam valami hangzatos névvel. 

A szív árványa

Az van, hogy az elmúlt napokban elég sok ultrabaromságot olvastam össze a neten a szivárványos képáradattal kapcsolatban, jó, hogy oda nem hánytak egy-egy megváltoztatott profilképhez a dicső magyar honfiak és honlányok. Ez van, értem én, viszont továbbra is van egy kérdésem: mi a faszért nem lehet simán csak örülni dolgoknak. Tényleg. Ez olyan kurva nehéz?

Tényleg attól akadt meg a gumicsont a kis homofóbok, meg a jókeresztények torkán szombat délután, hogy Amerikában (ami ugye nem itt van a sarkon ráadásul, szóval nem fertőz, érted?) összeházasodhat két férfi vagy két nő? Merakkor most mi lesz? Minden este kötelezően el kell képzelni egy szexjelenetet elalvás előtt? Mert eddig ugyanez volt a kis fejében csak a szomszéd Marika nénivel, meg Pista bácsival? Akkor azért keresnék egy jó pszichiátert...

Az vagy csillagaim, hogy kurvára semmi közötök ehhez. Se Amerikához, se a profilképemhez. Ennyi. Ha fáj, akkor sincs. Mert itt, nem tudom, feltűnt-e, ezen a hazafias magyar ugaron, ahonnan az utóbbi években viharsebesen húz el minden nemzőképes egyed, nem házasodhatnak össze se a melegek, se a leszbikusok. Jah. Tényleg. Szóval nyugodjatok le, aztán kezeket szorosan a farkakra nehogy elvesszenek már csak a gondolatra is.

Táncdalfesztivál

Nem gondoltuk, hogy az internet ilyen hamar segítségünkre siet, de be kell lássuk, ez egy olyan élmény, amely hatására Coelhó János is elnémítja dörgedelmes szavait és szittya mellére szorítja kalapját bajszát pödörve, s ábrándozva, hogy vajon "miért fogy a magyar?"

Íme:

Isten óvja Magyarországot. Ha már mi nem.

Ez az.

"Valentyina: napi coelhó :)
Marla: kell egy ilyen blog is. :D
V: napicoelhó?
M: aham
V: arra ott az oravecznóra
nem piaci rés :D
M: ja, nem. ilyen teljesen reális kellene
fordított coelho
V: coelhós realizmus?
M: olyasmi
V: megcsináljuk, blogzsonglőrök
M: hiperrealista coelho
kell egy hogyhívják jános
az a lókötő
betyár na
Coelhó János
Coelhó János hiperrealista blogja
V: már csak egy első bejegyzés kell
M: képesek vagyunk rá
álmodjuk meg a közös felületet
pillangók, faszom tudja"


Hát így...