Nagyon jó napot kívánok mindenkinek, Port Béla vagyok, sok szeretettel köszöntök mindenkit, aki itt van. Csodálatosan sok embert regisztráltak a munkaadók, öröm ez nekünk, és hát mit ne mondjak, meg vagyok lepve, hogy ennyien el is jöttek, mert mondjuk mi sem gondoltuk igazán komolyan ezt a rendezvényt.
Annál is inkább nem, mert aki ehhez ért, az ma pont nem tudott eljönni, én viszont nagyon szépen tudok beszélni olyan dolgokról meggyőző, intelligens hangszínnel, amit már eleve mindenki tud.
Szóval akkor a Port Áll Nesönölről én most egy órát fogok, aztán a kolléga a kávé után, bár mondjuk azt mindketten reméljük, hogy a kávészünet után mindenki gyorsba hazamegy.
Amit mondok, abból semmit se érdemes leírni egyébként, majd küldünk emailt, abban benne lesz az előadás, erről a klassz dologról, amiről nem mutathatunk meg tulképpen semmit.
Na akkor röviden a háttér. Voltak ilyen szakértők, meg voltak elvek. Pedagógiai elvek. Ezekkel mondjuk csak egy picit tudtunk foglalkozni, bár akartunk, csak a fejlesztők meg nem akartak, meg hát a véleményekből is több volt, annyira meg nem értünk rá. Végül is a lényeg az, hogy el kellett költeni egy rakás pénzt, ezért csináltunk valamit, ami semmivel se nem kompatibilis, vagy fog működni, vagy nem, és vagy tetszik a diákoknak, vagy nem.
Az az igazság, hogy a könyvekkel kapcsolatban sem volt idő felkészíteni a tanárokat arra, mit fognak kapni, de most sincs. Na jó, mindegy, amiket ide kivetítettem, azokat nem érdemes megjegyezni, de azért csináltam egy folyamatábrát, szerintem jól néz ki, vannak benne nyilak, meg pár idegen szó. Gondolom, nem látszik hátulról.
Na. Voltak koncepciók. Hogy találja el a diákot a tanulnivaló valahogy. A Feri azt mondta, hogy rakétával kéne, hehe, na jó, viccelek, mások meg mondták, hogy lehetne, hogy a diák saját maga dönti el, mit akar tanulni. Hát azért ez furán hangzik, tudom, de gondoltuk, jól van, itt akkor például csinálhat portfóliót magának, most kikacsintok, ez egy divatos szó ugyebár, de itt most azt értem rajta, hogy egy kupacba dobálja a dolgait. Rendezett kupacba mármint.
Amúgy ez a projekt olyan, mint egy háromlábú szék. Viszont ettől stabil ugyebár. Ezt a Port Állt egyébként, ami egy onlány dolog, lehet használni órán, csak hát az a kérdés, érdemes-e. Hehe. A tanárnak is jó különben, mert olyan, mint egy vájling, bele lehet hányni a dolgokat. Ilyen tanítós dolgokat. Hát már annak, aki ezt komolyan gondolja. Én izgulok kicsit, hogy ilyen azért ne legyen.
Ma itt nem mutatok semmit, csak két állóképet, mert még titkos e az egész, de hamarosan működni fog, és akkor mindenki meglátja. Bár ha nagy lesz a roham, akkor nem nagyon bírja majd el a forgalmat, de bízunk benne, hogy hamar leszoknak a próbálkozásról a tanárok is, meg a diákok is, és akkor utána azt a havi három kattintást már tudjuk kezelni szerintem, mert hát eleve nem úgy csináltuk, hogy bírja a terhelést. Minek.
Azt olvastam egyébként egy újságban, nem mondom meg, melyikben, hogy ez a Port Áll lesz a mi ügyünk csodafegyvere. Háááát, nem tudom, én nem hiszek a csodákban, de azért azt remélem, a tizenhat éven aluliakban sem teszünk kárt.
Most akkor ennyi, igyanak kávét, mert a szünet után a kollégám álmos hangon diák segítségével el fogja mondani, offline, hogyan kell majd online szerkeszteni a felületen a tartalmakat. Ha működik majd a dolog. Addig is mindenkinek nagyon szép délutánt. És továbbra is higgyünk együtt a Port Áll Nesönöl örök dicsőségében. Ámen!
