2017. április 24., hétfő

Ródsó 2.0

Itt vagyunk hát, itt vagyunk újra. Sok szeretettel mindenkit, Emmike vagyok a minisztérium asszonya, jöttem, látom, ti is itt vagytok, hajrá magyarok. 
Az az igazság, hogy amerre csak járunk az országban, hasonló érdeklődés övezi a rendezvényeinket. Mit mondjak, meg vagyok hatódva, tényleg, lehet, hogy sírni is fogok, de látom, Piroska nem örülne neki, ingatja a fejét. Piroska a fotósunk, és majd meglátjátok, milyen ügyes, tud úgy fotózni, hogy ez a két tucat nagyon érdeklődő pedagógus, akit kirendelt a főnöke, egészen tömeghatást gyakoroljon majd a nézőkre, meg a főnökömre, aki kurva ideges lenne, ha megtudná, hogy csak ennyien vagytok. Mindegy, Piroska te csak fotózzál, beleegyező nyilatkozat nem kell, úgyis úgy meg lesztek fotósoppolva drágáim, hogy az Isten se ismer rátok. 

Szóval tudom, hogy az utolsó pillanatban vagyunk a tankönyvrendeléssel, tehát már rég leadtátok, de kit érdekel, az a lényeg, hogy kipipáljuk ezt is. Hoztam ilyen diákat is, pépétét, nem baj, ha a félhomályban nem tudjátok elolvasni, nem is azért van. Most mindenféle érdektelen dologról beszélek itt lelkesen, nyilván van ebben rutinom, de kulcsmondatként hadd hangsúlyozzam, hogy ezen feladatátadási eredmény akkor végződött el, amikor ebből ti semmit se vesztek észre. A javítások amúgy zajlanak, de nem kell aggódni. 
Most mutatok még egy diát, az a felirat van rajta, hogy a kínálat számokban, de csak egy szám van rajta, a többi ilyen diagram, most mit meresztgeted a szemed ott a hátsó sorban, he? Számoljad ki fejben, ha annyira érdekel. Egyébként rengeteg sok sztenderd pályázat is ki lett írva, ezekről, remélem, majd a Digitális Jólét Kft. gondoskodik. Azt nem tudom, kik ők, de a mi embereink, az biztos. Én ennyit akartam mondani, nagyon örülök, hogy itt voltam, most átadnám a szót az EKÉ-nek.

Köszönöm szépen, Emmi asszony. Akkor én negyed órában a tartalmi kérdésekről fogok, ti persze kérdezhettek, mert nagyon érdekel ám, amit mondtok, csak hát gyakorlatilag ti írtátok ezeket a csodálatos könyveket, szóval minek kérdeznétek. Nem, ne is tiltakozzatok, hát mi mindenről megkérdeztünk benneteket, ugye? Na. Szóval most az van, hogy most szólok, ti a régit látjátok a felületen, de aki a régit rendeli, az is az újat kapja ám. Ezt ilyen jól kitaláltuk. De nem azt a kérdést kell feltenni, hogy jó-e ez a könyv, mert persze, hogy jó. Ami engem illet, én is nagyon szomorkodtam, hogy egy weboldal, aminek a nevét nem mondom ki, de három egyforma számból áll, olyan csúnyákat írt róla. A fiam azt mondta, hogy a negatív reklám is reklám, úgyhogy megnyugodtam. Ti is nyugodtan kérdezzetek, majd legfeljebb a fiamra gondolok közben.

A fejlesztésben egyébként szerintem az a belső, öldöklő harc a legfontosabb, ami szöveg és kép között zajlik. Merugye a gyerekek, ma már csak képekben tudnak gondolkodni, hja, a logosz kora lassan lejár, az eidoszé felível. Mi azért próbálunk ezzel harcolni, de biztos, ami biztos, beraktunk a könyvekbe érdekes képeket, meg flócsártot is. Hátha kinyitják véletlenül. Az atlaszba viszont nem raktunk kronológiát, meg még mit nem, úgyse tanulják meg a büdös kölkök a dátumokat, szívjanak csak az érettségin. 
Nos, én nagyjából ennyit akartam, ha van kérdés, akkor csak nyugodtan, majd visszakeresem Piroska képeiről, ki volt az, aki kérdezni mert. Nincs? Hát jó. Rövid szünet után, a szekciók folytatódnak. Kávé, üdítő és sütemény nincs. Aki szomjas, igyon a vécében csapról. Remélem, mindenki ebédelt amúgy, nehogy gyomorkorgással zavarják az előadókat. 

2017. március 30., csütörtök

Feljegyzések a Lyukból



Sok szeretettel köszöntök mindenkit. Ma Kedves Vezetőnk aktuális szózatát közvetítjük a Lyukból. Szórakozzanak jól, essen le az álluk, és ne felejtsék maguk mellé emelni a pálinkás üveget.  

Kedves Alattvalóim Kollégáim, azért gyűltünk össze itt az irodámban ma, mert behívattalak benneteket. Nyilván a kutya sem jönne ide, ha nem hívatnám, maximum ilyen fasz továbbképzési meg szabadságkérelmekkel, úgyhogy ez szerintem egy ilyen nagyon jó ötlet tőlem, ez a hivatgatás. Kifejezetten örülök, hogy ma mégsem utaztam el, pedig akartam, de arra gondoltam, minek legyen nektek jó. Hát ugye.

Na a lényeg az, hogy azért vagytok itt, hogy lebasszalak benneteket. Volt egy ilyen incidens múlt héten, és hát ez az amúgy nagyon megalapozott, de legalábbis szépen sminkelt szakmai munkánkat hazavágja a picsába. Nem megmondtam, hogy hogy legyen ez így módszertanilag azokban a csoportokban, ahol értelmes és nagypofájú, nyilván liberális köcsögök  tanulók járnak? Ezek persze rohadék másik iskolákból jöttek, ahol nincsen olyan fasza NER főnök, mint én, meg is látszik ugye, reklamálnak, jó dolgukban már nem tudják, mit csináljanak. Ne szóljál közbe Biedermann, az alsó éveseknél úgyse engedem a szintek szerinti csoportbeosztást, majd jó, hogy nem te mondod meg, hogy kell nyelvet tanítani. Komolyan mondom...

Na, szóval volt ez az epizód (az egyik csoportból egy diák ordítozva kirohant, mert a tanár és a többi diák addig hergelte, hogy teljesen elveszítette az önuralmát a szerk.), és ez nekem nem tetszik. Nem a diák megalázásával van énnekem bajom, tudjátok, hogy nem vagyok én semmi jónak az elrontója, de akkor is. Szóval határozott kérésem, hogy jövőre akkor ezzel legyen valami. Vagy ne. Így akármit csináltok, simán  le tudom baszni azokat, akiket utálok, mint a szart.

A másik. Én találtam egy nagyon klassz pályázatot, ami iszonyú nagy munka, és el fogom vállalni a nevetekben, de majd azt mondom, hogy minket ért ez a kitüntető feladat. Figyelem Biedermann arcát, és nem vagyok megelégedve a reakcióval, de nem baj, majd ha elolvassa a pályázati kiírást, akkor elcsodálkozik. Tulajdonképpen nem nagy ügy nekem, kell négyezer ember, akiket megtanítotok nyelvekre, énfelőlem lehet albán is, de ki kell dolgozni egy e-learning tananyagot, meg weboldalt, meg marketingprogramot, meg jelmondatot, de nem lehet az egy a jelszónk a béke, meg esetleg szőhetnétek minden hátrányos helyzetű jelentkezőnek egy matyómintás szittyasátrat tablettartóval, merugye a pályázat az egyediséget jutalmazza, és na, akkor küldenek a hülye EU-ból egy valag pénzt, amiből veszünk mondjuk irodabútort, meg nemtommit, de ti dolgozhattok, míg ki nem szakad a beletek.

Szerintem ez egy jó pályázat. És van pár hetek a kidolgozásra, ez már most több idő, mint amennyi alatt én összeraktam a portfóliómat. És az is milyen jól sikerült. Na. Hát ennyit akartam mondani. Most megyek, megnézem az ellenőrző füzetem, és igyekszem minél több embert megalázni mások előtt, hiszen rengetegen nem kapcsoltak le egy villanyt még március elején.

Úgy örülök, hogy nem utaztam el, és hasznosan töltöm ezt a napot is. Majd még máskor is csinálunk ilyen jó kis szakmai beszélgetéseket. Olyan jó, hogy ennyien benéztetek hozzám ma is.