Ródsó 2.0

Itt vagyunk hát, itt vagyunk újra. Sok szeretettel mindenkit, Emmike vagyok a minisztérium asszonya, jöttem, látom, ti is itt vagytok, hajrá magyarok. 

Az az igazság, hogy amerre csak járunk az országban, hasonló érdeklődés övezi a rendezvényeinket. Mit mondjak, meg vagyok hatódva, tényleg, lehet, hogy sírni is fogok, de látom, Piroska nem örülne neki, ingatja a fejét. Piroska a fotósunk, és majd meglátjátok, milyen ügyes, tud úgy fotózni, hogy ez a két tucat nagyon érdeklődő pedagógus, akit kirendelt a főnöke, egészen tömeghatást gyakoroljon majd a nézőkre, meg a főnökömre, aki kurva ideges lenne, ha megtudná, hogy csak ennyien vagytok. Mindegy, Piroska te csak fotózzál, beleegyező nyilatkozat nem kell, úgyis úgy meg lesztek fotósoppolva drágáim, hogy az Isten se ismer rátok. 

Szóval tudom, hogy az utolsó pillanatban vagyunk a tankönyvrendeléssel, tehát már rég leadtátok, de kit érdekel, az a lényeg, hogy kipipáljuk ezt is. Hoztam ilyen diákat is, pépétét, nem baj, ha a félhomályban nem tudjátok elolvasni, nem is azért van. Most mindenféle érdektelen dologról beszélek itt lelkesen, nyilván van ebben rutinom, de kulcsmondatként hadd hangsúlyozzam, hogy ezen feladatátadási eredmény akkor végződött el, amikor ebből ti semmit se vesztek észre. A javítások amúgy zajlanak, de nem kell aggódni. 

Most mutatok még egy diát, az a felirat van rajta, hogy a kínálat számokban, de csak egy szám van rajta, a többi ilyen diagram, most mit meresztgeted a szemed ott a hátsó sorban, he? Számoljad ki fejben, ha annyira érdekel. Egyébként rengeteg sok sztenderd pályázat is ki lett írva, ezekről, remélem, majd a Digitális Jólét Kft. gondoskodik. Azt nem tudom, kik ők, de a mi embereink, az biztos. Én ennyit akartam mondani, nagyon örülök, hogy itt voltam, most átadnám a szót az EKÉ-nek.

Köszönöm szépen, Emmi asszony. Akkor én negyed órában a tartalmi kérdésekről fogok, ti persze kérdezhettek, mert nagyon érdekel ám, amit mondtok, csak hát gyakorlatilag ti írtátok ezeket a csodálatos könyveket, szóval minek kérdeznétek. Nem, ne is tiltakozzatok, hát mi mindenről megkérdeztünk benneteket, ugye? Na. Szóval most az van, hogy most szólok, ti a régit látjátok a felületen, de aki a régit rendeli, az is az újat kapja ám. Ezt ilyen jól kitaláltuk. De nem azt a kérdést kell feltenni, hogy jó-e ez a könyv, mert persze, hogy jó. Ami engem illet, én is nagyon szomorkodtam, hogy egy weboldal, aminek a nevét nem mondom ki, de három egyforma számból áll, olyan csúnyákat írt róla. A fiam azt mondta, hogy a negatív reklám is reklám, úgyhogy megnyugodtam. Ti is nyugodtan kérdezzetek, majd legfeljebb a fiamra gondolok közben.

A fejlesztésben egyébként szerintem az a belső, öldöklő harc a legfontosabb, ami szöveg és kép között zajlik. Merugye a gyerekek, ma már csak képekben tudnak gondolkodni, hja, a logosz kora lassan lejár, az eidoszé felível. Mi azért próbálunk ezzel harcolni, de biztos, ami biztos, beraktunk a könyvekbe érdekes képeket, meg flócsártot is. Hátha kinyitják véletlenül. Az atlaszba viszont nem raktunk kronológiát, meg még mit nem, úgyse tanulják meg a büdös kölkök a dátumokat, szívjanak csak az érettségin. 

Nos, én nagyjából ennyit akartam, ha van kérdés, akkor csak nyugodtan, majd visszakeresem Piroska képeiről, ki volt az, aki kérdezni mert. Nincs? Hát jó. Rövid szünet után, a szekciók folytatódnak. Kávé, üdítő és sütemény nincs. Aki szomjas, igyon a vécében csapról. Remélem, mindenki ebédelt amúgy, nehogy gyomorkorgással zavarják az előadókat. 

Feljegyzések a Lyukból

Sok szeretettel köszöntök mindenkit. Ma Kedves Vezetőnk aktuális szózatát közvetítjük a Lyukból. Szórakozzanak jól, essen le az álluk, és ne felejtsék maguk mellé emelni a pálinkás üveget.  

Kedves Alattvalóim Kollégáim, azért gyűltünk össze itt az irodámban ma, mert behívattalak benneteket. Nyilván a kutya sem jönne ide, ha nem hívatnám, maximum ilyen fasz továbbképzési meg szabadságkérelmekkel, úgyhogy ez szerintem egy ilyen nagyon jó ötlet tőlem, ez a hivatgatás. Kifejezetten örülök, hogy ma mégsem utaztam el, pedig akartam, de arra gondoltam, minek legyen nektek jó. Hát ugye.

Na a lényeg az, hogy azért vagytok itt, hogy lebasszalak benneteket. Volt egy ilyen incidens múlt héten, és hát ez az amúgy nagyon megalapozott, de legalábbis szépen sminkelt szakmai munkánkat hazavágja a picsába. Nem megmondtam, hogy hogy legyen ez így módszertanilag azokban a csoportokban, ahol értelmes és nagypofájú, nyilván liberális köcsögök  tanulók járnak? Ezek persze rohadék másik iskolákból jöttek, ahol nincsen olyan fasza NER főnök, mint én, meg is látszik ugye, reklamálnak, jó dolgukban már nem tudják, mit csináljanak. Ne szóljál közbe Biedermann, az alsó éveseknél úgyse engedem a szintek szerinti csoportbeosztást, majd jó, hogy nem te mondod meg, hogy kell nyelvet tanítani. Komolyan mondom...

Na, szóval volt ez az epizód (az egyik csoportból egy diák ordítozva kirohant, mert a tanár és a többi diák addig hergelte, hogy teljesen elveszítette az önuralmát a szerk.), és ez nekem nem tetszik. Nem a diák megalázásával van énnekem bajom, tudjátok, hogy nem vagyok én semmi jónak az elrontója, de akkor is. Szóval határozott kérésem, hogy jövőre akkor ezzel legyen valami. Vagy ne. Így akármit csináltok, simán  le tudom baszni azokat, akiket utálok, mint a szart.

A másik. Én találtam egy nagyon klassz pályázatot, ami iszonyú nagy munka, és el fogom vállalni a nevetekben, de majd azt mondom, hogy minket ért ez a kitüntető feladat. Figyelem Biedermann arcát, és nem vagyok megelégedve a reakcióval, de nem baj, majd ha elolvassa a pályázati kiírást, akkor elcsodálkozik. Tulajdonképpen nem nagy ügy nekem, kell négyezer ember, akiket megtanítotok nyelvekre, énfelőlem lehet albán is, de ki kell dolgozni egy e-learning tananyagot, meg weboldalt, meg marketingprogramot, meg jelmondatot, de nem lehet az egy a jelszónk a béke, meg esetleg szőhetnétek minden hátrányos helyzetű jelentkezőnek egy matyómintás szittyasátrat tablettartóval, merugye a pályázat az egyediséget jutalmazza, és na, akkor küldenek a hülye EU-ból egy valag pénzt, amiből veszünk mondjuk irodabútort, meg nemtommit, de ti dolgozhattok, míg ki nem szakad a beletek.

Szerintem ez egy jó pályázat. És van pár hetek a kidolgozásra, ez már most több idő, mint amennyi alatt én összeraktam a portfóliómat. És az is milyen jól sikerült. Na. Hát ennyit akartam mondani. Most megyek, megnézem az ellenőrző füzetem, és igyekszem minél több embert megalázni mások előtt, hiszen rengetegen nem kapcsoltak le egy villanyt még március elején.

Úgy örülök, hogy nem utaztam el, és hasznosan töltöm ezt a napot is. Majd még máskor is csinálunk ilyen jó kis szakmai beszélgetéseket. Olyan jó, hogy ennyien benéztetek hozzám ma is.

How I Lost My Brain - Season 01 Episode 01

Kísérleti sorozatunk helyszíne oktatási rendszerünk szupertitkos bázisa és zászlóshajója (értsd szakgimnázium), fedőneve Emájsziksz. Az epizódok a 21. század elején, Európa harczos kis szegletén játszódnak. A szereplők ügynökök (tanárok), illetve a civil lakosság képviselői (diákok, szülők, technikai dolgozók, büfés). Az alaphelyzet a tanévkezdés.

Pszichohorror sorozatunk célja annak bemutatása, hogyan tud az emberi agy viszonylag rövid idő alatt teljességgel működésképtelenné válni.

Első epizód : A Biedermann-Valentyinova sejtés - melyben megismerjük a szereplőket és elindul(na) a tanév.

Fontos momentum, hogy a küldetés kezdete előtt semmiféle segítséget ne adjunk, és semmiféle információt ne osszunk meg a célobjektumban dolgozó munkatársainkkal. Ügynökeinket tartsuk teljes tudatlanságban és kétségek közt vergődni egészen augusztus 31-ig, amikor is az un. kerettanterv nevű szupertitkos dokumentumot végre nyilvánosságra hozzuk. A dokumentumba építsünk be meglepetéscsomagokat: új tantárgyakat, ismeretlen, addig meg sem említett óraszámokat, illetve néhány olyan elemet, melyre ügynökeinket soha nem képeztük ki.

1. jelenet: ismerkedés az ügynökökkel: A küldetés végrehajtása szeptember elsején kezdődik, ehhez azonban semmiféle anyagi, erkölcsi, módszertani segítséget ne nyújtsunk, hagyjuk az ügynököket kurvaanyázni, de erről természetesen készítsünk titkos feljegyzéseket, hogy később megzsarolhassuk őket. Látványterv: omladozó iskola, eldugult vécé, a folyosókon bolyongó vagy az épület előtt dohányzó tanárok, hazafelé sörtől és pálinkától súlyos bevásárlószatyrok.

2. jelenet. Igazgatói és helyettesi irodák: Az óraszámokat emeljük és csökkentsük oly módon, hogy a humánerőforrásért felelős munkatárs már első nap vásároljon magának a közeli DM-ben egy csomag zsilettpengét. Csendes őrület, vészjósló zenei aláfestés.

3. jelenet. Az értekezlet: Fontos, hogy utasításba adjuk, az iroda egyetlen civil jelentkezőt (diák) sem utasíthat el, mert azzal titkos küldetését azonnal meghiúsítja. Az ügynökök lelkesítése végett az irodavezetőt rángassuk az ország másik felébe már a harmadik tanítási napon, nehogy helyben esetleg megoldási javaslat jusson eszébe. Az ügynököknek állítsunk össze egy kis pépété előadást, melyben hangzatos propagandamondatokat közé szorult varázslatos coelhói idézetekkel buzdítjuk őket harcra.

4. jelenet. Az órarend. Az ügynökök a meglévő paramétereket táplálják az órarendkészítő programba. A program első válasza: Anyád! közben felmond két ügynök. Újabb utasítások. a program második válasza: FATAL ERROR. Mindeközben az információtól megfosztott ügynökök megpróbálják kitalálni, hol tartsanak órákat. A tornaterembe nem mennek be, a folyosón azonban van még egy üres asztal. Higgadtan megkérik a negyvenkét fős összevont csoportot, hogy foglaljanak helyet a 10 széken. Kreatív munkatársak kis vetélkedőt rögtönöznek, a nyertesek öt percig ülhetnek.

5. jelenet: Kihirdetik az Ideiglenes Órarendet. A gazdátlan civileket az udvarra terelik, ahol a Bevezetés a magyar közoktatásba című kurzuson vesznek részt. A kurzus vizsgaköteles, aki év végén is azt gondolja, hogy itt tanulhat valamit, azonnal eltanácsolják.

6. jelenet: A lehetetlen küldetés. Matematikai feladvány. Az ismert adatok alapján oldjuk meg a problémát: adott mondjuk 28 tanterem, melybe beleszámoltuk a takarítóhelyiséget és a légópincét is, 742 diák, rengeteg csoportbontás, öt tanítási nap, mérsékelten (26 óra felett alig-alig) terhelhető ügynökgárda, közülük minden héten felmond x+1, ahol x egy természetes szám, valamint van néhány alvó ügynök is, akik egyelőre nem tűntek fel, de állítólag létező személyek. A megoldás alapját természetesen az un. Biedermann-Valentyinova sejtés szolgáltatja, melynek lényege, hogy bizonyos problémákra soha nincs megoldás.

A szereplők ezt belátva ellazulnak, egy kis államilag finanszírozott Ozora fíling költözik az iskolába, többen a marihuána legalizálása mellett érvelnek. Ekkor, hogy elejét vegyük a nyugalomnak, hirdessük meg a Mézesmadzag Hadműveletet, melyben ingyen nyelvtanfolyamot és örök életet ígérünk a jelentkezőknek. Az órákat az ügynökök természetesen ingyen fogják tartani este tíz és hajnali négy között, de mivel ez a pszichés terhelési tesztjük része, egyelőre ne áruljunk el nekik erről semmit.

7. jelenet: Vasárnap este nyolc óra, a harmadik hétre beígért ideiglenes órarend első változatát várják az internet előtt ülő civilek és ügynökök. Megküzdési stratégiák hiányában többen alkoholmámorba menekülnek. Az órarendkészítő ügynökök gépének monitorján kék halál, a szék mellett füstölgő Magnum, és gyorsan terjedő vérfolt....

A következő rész tartalmából: az ügynökök tanácstalanul lézengenek a civilek felbőszült csoportjai és az oktatást követelő szülők közt. Néhányan az ügynökvécébe menekülnek, és nem hajlandóak kijönni. Kisebb túszdráma a büfé előtt, valakik foglyul ejtenek tíz kakaóscsigát. A tornateremben megjelenik a Hamis Messiás, az udvaron három vérfarkas unottan vérengz. Az éjszakai tanórák egyikén feltűnik két rivális vámpírcsoport...

Beszámoló a szeretett vezetőnek az általa kormányzott intézmény működéséről

(A De jó dolga van a nemzeti huszároknak dallamára)

Kedves Jó Vezetőm!

Ez itt konkrétan az intézmény egy részének működéséről alkotott beszámolóm, melyet szívem odaadó hűségét a szemem előtt tartva (ehhez szívemet kis időre kitépni voltam kénytelen önnön mellkasomból, de nem baj az) alkottam meg nagy lelkesültségben, és heves lojalitásban az általad oly bölcsen átküldött előzetes szempontok alapján.
Hát hogyan is tudnám hirtelen összefoglalni, azt a sok minden jót, ami ebben a munkaévben megesett velünk? A sok szép új pecsétet, ingyen ellátandó feladatot, megannyi pedagógiai kihívást, és de valamint azt a közoktatási csodát, hogy Vezérünk Önnön mellkasával védte intézményünket a gaz migráns hordáktól is. Hála, hála, hála. Az Isten és az mind az Ő szentjei vigyázzák minden kedves jó vezetőnk álmát.
Ami a szempontokat illeti, hát a következő jelentést beszámolót tudom átküldeni:
- Piroska megbízható munkaerő, kifejezett eredményeket tud felmutatni szaktárgya oktatásában, például az érettségin is szépen feleltek a gyerekek az Alaptörvény mindahány módosításából, de ha nem haragszol, azért annyit megemlítenék, hogy fent nevezett Piroska a tanév során két alkalommal negatíve nyilatkozott az új Oktatási Államtitkárról, Isten bocsássa meg neki, én nem tudom, de egy alkalommal kávézás közben, egy alkalommal ebéd után (2016. január 14. 10:03 perc, 2016. április 28 12:45) azt mondta, idézem: "Az egy hülye."
Egyébként kommunikációjában megfelel az elvárásoknak, bár egy esetben kifogásolható hangnemet ütött meg velem kapcsolatban, amikor is a fénymásoló előtt azt mondta idegesen, húzzak már órára, mert a büdös életben nem készül el a feladatával.
- Sándor az utóbbi időben kevéssé megbízható és lojális, szünetekben az iskola előtt dohányzik, olykor rendszerellenes kirohanásai is vannak, semmiképpen nem tartom példamutatónak a magatartását a kommunista szocialista nemzeti ifjúság nevelése szemszögéből. semmiféle felelősségtudata nincsen szerintem, sőt depláne nem is együttműködő énszerintem, mert amikor megkértem, fúrná már fel a tanári plafonjába a kamerát, az mondta, hogy menjek az anyámba, ami ugye semmiképpen se egy lojális megfelelő hangnem. Sándor eltávolítását és internálását közmunka-programba való felvételét javaslom Recsk község polgármesterének a szíves figyelmébe.
- Pistivel énnekem nincs bajom, szerintem nagyon megbízható és figyelmes és lojális és megfelelő hangneme van neki, és a Kedves Vezető irányába mind férfiasságában, de úgyis mint szakmailag a legmesszebb menőkig. Hogy milyen messze megy, azt nem mondom el senkinek, csak jelezni szeretném, hogy. És akkor ide pontot teszek.
A többiekről egyelőre különösebb jelentenivalóm  értékelést most nem tudok adni, mert igen nagy idegfeszültségbe kerültem az egész éves megfigyelési munkám eredményeképpen. Ezúton szeretném kérni, kedves vezetésed, hogy nekem szorgalmas munkám jutalmának fejében egy két hetes NDK nyaralást, ennek lehetetlensége esetén egy öt napos azerbajdzsáni szakmai továbbképzést javasolni szíveskedjél.
Őszinte, és aktív együttműködésünk további reményében szeretettel és nemzeti önérzettől sarkallva:
Szabó Jenőné
megfigyelési vezető s.k.

Forum Hungaricum

(a kép forrása: presentwithease.com)

Kedves Mindenki!
Nagyon sok szeretettel köszöntelek benneteket a mai fórumon, mert nagyon örülök, hogy itt vagytok, ebben a csodálatosan levegőtlen, kurva kicsi teremben. Megmondom őszintén, eléggé meg vagyok lepve, hogy a százhúsz regisztrált résztvevőből ennyien el is jöttek. Ki gondolta volna?? Mi mondjuk nem. Na mindegy.
Csak szólok, hogy menekülési útvonal most sajnos nincs, mert Piroska ugyan elment valami kulcsért, hogy ki tudjuk nyitni a hátsó ajtót, de azóta sem került elő. Mondjuk ezért majd lebaszom, mert ilyen átlátszó ürüggyel lelépni a plenáris előadásokról szerintem gáz. Kivéve, ha felfedezett egy hasadékot a téridő-kontinuumban, mely esetben viszont majd megdicsérem, mert akkor a mi tanszékünké lesz a fizikai Nobel-díj is
Mindenesetre szeretettel mutatom be az első előadónkat, Világlátott Viola kolleginát a mi kis színes tanszékünkről. Viola különböző országokban járt, és most majd összefoglalja, mi mindent vizsgált ott meg. Hallgassátok szeretettel, és izzadjatok nyugodtan. Az ablakokat kinyitjuk, bár akkor meg a légkalapács hallatszik, de ez talán nem is olyan nagy baj, hehe.
Mindenkit nagyon és szeretettel köszöntök, köszönöm Géza bátyám a bemutatást. Hát mit mondjak, majd próbálok valahogy kapcsolódni a fórum témájához, bár ami azt illeti, én inkább a metakogníció mint megatrend megjelenési formáit vizsgáltam Lettországban és még valahol máshol is. Azt kell mondanom, hogy a paradigmaváltás korában olyan változásalapú iskolákkal találkoztam, hogy az szinte egy új étosz, kérem szépen, és akkor a stratégiai jövőtervezésről még nem is mondtam semmit, de talán nem is fogok.
Az a lényeg egyébként, hogy fontos a diák tekintete ebben a helyzetben, mert van az a drámai fordulat, amikor egyszer csak rálát a dologra. Mert ugye van az az ütközési felület, ami a diákokon csattan. (Egy tenyér, gondolom.)
Nos én ennyit akartam dióhéjban, akkor most jöjjön Jolika, a mi Jolikánk.
Juj, de örülök, mindenkit szeretettel. Ma a kockázattársadalom és a portársművészet bűvkörében fogunk egy kicsit mi most itt együtt, egy tanulási útvonalon. Akár a hallgatóimat. Arra gondoltam, én most vak vezet világtalant. Ezt úgy tudnám körvonalazni, mint egy fejlődéstörténeti normatíva implicit módját. Úgy szeretlek titeket. Eddig szerintem jól csinálom. Ez egy ilyen élő, tárasas interakció. csak ne engedjük el a hallgatók kezét soha. Legjobb, ha nyáron se. Ennek mondjuk szegény férjem nem örül, de hát ez a hivatásom.
Na de jaj, elröppent az idő, akkor jöjjön most Fontos Kolléganőm, Habilitált Edina lebilincselően érdekes és Fontos előadása a rendkívül érdekes programról, mely során a hallgatók szívnak mint az állat.
Jó napot kívánok nagyon és mindenkinek. Látom, picit csúszunk, de nem kell aggódni, akik már elájultak, azoknak mindegy, a többieket pedig megnyugtatom, ma csak tizenhét diám van. Pépété. Szeretni fogjátok. Én is szerintem, bár nem emlékszem pontosan miket írtam rá, mert nem néztem bele két hónapja, szóval, lesz rajta majd nekem is néhány újnóvum, hogy úgy mondjam. Azt hiszem, ez egy közös platform. Mondjuk tudjuk, hogy sok szöveget nem érdemes egy diára feltenni, de azért én felraktam.
Na. Mondok egy példát a Mancika Egyesületből, bocsi, ezt ismerem csak. Szóval kimegyünk a Túlra, viszünk valami hozzáértőt, és akkor amíg az oltja a tanárokat, a fiatalok a gyerekekkel foglalkoznak. Így aztán bevonódnak. Szerintem ennek az egésznek a rekrutáció mellett a retencióban is fontos szerepe van.  Vagy nincs. Ezt majd még megkutatom.
Hát köszönjük szépen, nagyon értékes előadásokat hallottunk, már aki. Akkor most menjünk szekcióülésezni.
Ez itt a szekció. Itt kell legyenek a mentorok, a szakvezetők, a gyakorlatvezetők, illetve azok, akiket a főnökük azért küldött, mert fogalma sem volt, mi ez a fórum. Hogy ne legyen nagyon gáz, ők is maradjanak még egy picit, amíg számukra teljesen érdektelen dolgokról beszélgetünk. Köszönöm. Majd intek, amikor érdemes lelépni. Örülünk, hogy itt voltatok.

Black Monday

Ki ne hallott volna már életében a Fekete Csütörtökről, meg mostanság a már ide is begyűrűző Black Friday-ről... (Megjegyzem ahhoz mekkora hülyének kell már lenni, hogy ezt itthon egy héttel az amerikai előtt hírdetik egyes marketinggéniuszok? Mer' ebben is jobban teljesítünk mi? Idióták.) De hallott-e már valaki a Black Monday-ről. (Lásd még: fekete hétfő az anti angolszászoknak, illetve:     az antimigránsrészlegnek.) Magyarázok. A Black Monday az az a hétfő, amikor semmi sem úgy működik, ahogy kellene. Pontosítok. Semmi sem működik. Jó, igaz, a hétfők amúgy sem a hét csodapillanatai, amúgy is ez az a nap, amikor a népesség 48,9%-a már reggel hétkor megbánja, hogy felkelt, mégis, mégis, vannak ezek a különleges napok. Gondolom, ezek a százezres (vagymiarosseb) napok ellenpontjai, az univerzum kádlefolyói, amikor még Zeusz is inkább otthon marad és a Trónok harcát nézi. 

De illusztrálok, hogy képet kapjunk: 

A reggel gyanútlan egykedvűséggel indult, mondjuk egy átlagos, takonyszürke novemberi reggelként. A munkahelyre érve aztán mint egy langyos sósavas fürdőben merültem el a tennivalók mocsarában. Mivel tegnap, lévén Isten szent, vásárlásmentes napja, nem javítottam dolgozatokat, ma reggel gyorsan összedobtam egy témazárót, teremcserét intéztem, operátorral sokszorosíttattam, közösségi szolgálatos füzeteket intéztem, szkenneltem, hivatalos iratokat átvettem, aztán órákat tartottam. 

A második órán rendkívüli türelemtől vezérelve NEM küdtem el a felmenőibe a reggeliző diákot, ne éhezzen a szentem, nem koboztam el a nemtommilyen házit, amit a másik írt, nem káromkodtam hangosan, hogy volt, aki hatodszor sem tudta, hol tartunk ésatöbbi. Gondoltam, hát nekik is szívás a hétfő, aranyos leszek. A harmadik órán dolgozatot írattam azokkal a kedves diákokkal, akik feltűntek. A többieknek intéztem egy meghallgatást a Lost című sorozat újraforgatására. Volt még pár órám, azokon próbálkoztam a szaknyelv szépségeinek megmutatásával az Az szegény tanár panaszai dallamára, mivel csak óra előtt tudatosult bennem, hogy a könyv, amiből otthon készültem, otthon is maradt. A nap záróakkordjaként lelki támaszt nyújtottam az érettségizős csoportomból annak a maroknyi diáknak, akik megjelentek, és ismét sírás nélkül bírtam óra végéig, pedig idén tizenhetedszer ismételtem át velük az egyszerű múlt időt és a melléknévfokozást. 

Mindeközben próbáltam a jó Bridgetet kerülni, mint a forró kását, de ma valamiért úgy döntött, hogy ma az én intim zónámban a helye, ezért kifigyelte, mikor megyek pisilni, és velem pisilt, hogy közben fontos pedagógiai és egészségügyi gondolatokat oszthasson meg velem. Aki arra számít, hogy ennél lejjebb már nincs, az téved. Együtt is ebédeltünk. Két falat közt érdeklődött pedagógiai hitvallásomról, szakmai sikereimről, illetve magánéleti jó tanácsokat osztott meg velem, miszerint is, ha most rossz is, már volt nekem jó, szóval örüljek, egyébként meg még lehet egyszer, mondjuk a szocotthonban, de én addig csak tanítsak, mert úgy sincs más választásom ugyebár. 

Pár napja ez a missziója. Nemtommér. Isten bizony, karácsonyra kérek egy pólót azzal a felirattal, hogy szingli vagyok, de dugni azért szoktam. Vagy esetleg egy másikat is: tanár vagyok, de nem életképtelen.  

Aztán volt még az is, hogy egy pdf fájlból négy oldalt szerettem volna nyomtatni, amin a nyomtató kábé negyven percet gondolkodott, kinyomott két példányt, aztán kiírta, hogy neki festék kell. Nekem meg a Brad Pit, bazmeg, mondtam neki, miközben megrugdostam az oldalát. (Jó, igazából nem. Egyik sem. De gondoltam rá. Mindkettőre.) 

Nem baj, mindjárt hazaérek, csak veszek ki egy kis pénzt a bankautomatából. Vagyis csak vennék, mert az automata nem működik. Készpénz viszont kell. Dilemma. Bemegyek a fiókocskába, előttem ketten. Nyilván mindketten a paksi ötös blokk előzetes hitelfelvételével foglalkoznak, mert harminc percet várok. De nem őrülök meg, mert... Jó, nincs mindenre magyarázat. 

Mire sorra kerülök, Hannibal Lecter szelíd óvodásfiú hozzám képest. A bankpasi kedvesen mosolyog, borotvált, gyanútlan. Kérdezi, mi járatban. Mondom. Ja hát igen, a kis szerelő pajtások nem értek még ki. Még. Két hete??? Nem mosolygok, ellenben és de arra a kérdésre, hogy a tíz perces egérkattintgatás után (szerintem a bankosok és a mobiltelefonosok minden tranzakció előtt kiraknak két pasziánszt, az kurva élet) milyen címletben kérem a nyomorult tizenötezret, azt találom mondani, hogy nekem aztán édestökmindegy, csak hadd menjek már. És akkor a borotvált bankpasi elkezd udvarolni... Szerintem ez volt a Black Monday éjfekete gödrének legmélye. 

Hazasétáltam. Otthon örömmel láttam, hogy a velem egy lakcímen tartózkodó gyermekek nem mosogattak el, a felnőtt XY kromoszómás szobájának padlóján néhány használt alsónaci örül a hétfőnek, a kis beteg XX kromoszómás pedig egy hirtelen mozdulattal lerúgta a külső hangkártyát. Nekem már mindegy. Mondjuk anyám még nem hívott, de biztos hív majd. 

Port Áll Nesönöl 0.0

Nagyon jó napot kívánok mindenkinek, Port Béla vagyok, sok szeretettel köszöntök mindenkit, aki itt van. Csodálatosan sok embert regisztráltak a munkaadók, öröm ez nekünk, és hát mit ne mondjak, meg vagyok lepve, hogy ennyien el is jöttek, mert mondjuk mi sem gondoltuk igazán komolyan ezt a rendezvényt.
Annál is inkább nem, mert aki ehhez ért, az ma pont nem tudott eljönni, én viszont nagyon szépen tudok beszélni olyan dolgokról meggyőző, intelligens hangszínnel, amit már eleve mindenki tud.
Szóval akkor a Port Áll Nesönölről én most egy órát fogok, aztán a kolléga a kávé után, bár mondjuk azt mindketten reméljük, hogy a kávészünet után mindenki gyorsba hazamegy.
Amit mondok, abból semmit se érdemes leírni egyébként, majd küldünk emailt, abban benne lesz az előadás, erről a klassz dologról, amiről nem mutathatunk meg tulképpen semmit.
Na akkor röviden a háttér. Voltak ilyen szakértők, meg voltak elvek. Pedagógiai elvek. Ezekkel mondjuk csak egy picit tudtunk foglalkozni, bár akartunk, csak a fejlesztők meg nem akartak, meg hát a véleményekből is több volt, annyira meg nem értünk rá. Végül is a lényeg az, hogy el kellett költeni egy rakás pénzt, ezért csináltunk valamit, ami semmivel se nem kompatibilis, vagy fog működni, vagy nem, és vagy tetszik a diákoknak, vagy nem.
Az az igazság, hogy a könyvekkel kapcsolatban sem volt idő felkészíteni a tanárokat arra, mit fognak kapni, de most sincs. Na jó, mindegy, amiket ide kivetítettem, azokat nem érdemes megjegyezni, de azért csináltam egy folyamatábrát, szerintem jól néz ki, vannak benne nyilak, meg pár idegen szó. Gondolom, nem látszik hátulról.
Na. Voltak koncepciók. Hogy találja el a diákot a tanulnivaló valahogy. A Feri azt mondta, hogy rakétával kéne, hehe, na jó, viccelek, mások meg mondták, hogy lehetne, hogy a diák saját maga dönti el, mit akar tanulni. Hát azért ez furán hangzik, tudom, de gondoltuk, jól van, itt akkor például csinálhat portfóliót magának, most kikacsintok, ez egy divatos szó ugyebár, de itt most azt értem rajta, hogy egy kupacba dobálja a dolgait. Rendezett kupacba mármint.
Amúgy ez a projekt olyan, mint egy háromlábú szék. Viszont ettől stabil ugyebár. Ezt a Port Állt egyébként, ami egy onlány dolog, lehet használni órán, csak hát az a kérdés, érdemes-e. Hehe. A tanárnak is jó különben, mert olyan, mint egy vájling, bele lehet hányni a dolgokat. Ilyen tanítós dolgokat. Hát már annak, aki ezt komolyan gondolja. Én izgulok kicsit, hogy ilyen azért ne legyen.
Ma itt nem mutatok semmit, csak két állóképet, mert még titkos e az egész, de hamarosan működni fog, és akkor mindenki meglátja. Bár ha nagy lesz a roham, akkor nem nagyon bírja majd el a forgalmat, de bízunk benne, hogy hamar leszoknak a próbálkozásról a tanárok is, meg a diákok is, és akkor utána azt a havi három kattintást már tudjuk kezelni szerintem, mert hát eleve nem úgy csináltuk, hogy bírja a terhelést. Minek.
Azt olvastam egyébként egy újságban, nem mondom meg, melyikben, hogy ez a Port Áll lesz a mi ügyünk csodafegyvere. Háááát, nem tudom, én nem hiszek a csodákban, de azért azt remélem, a tizenhat éven aluliakban sem teszünk kárt.
Most akkor ennyi, igyanak kávét, mert a szünet után a kollégám álmos hangon diák segítségével el fogja mondani, offline, hogyan kell majd online szerkeszteni a felületen a tartalmakat. Ha működik majd a dolog. Addig is mindenkinek nagyon szép délutánt. És továbbra is higgyünk együtt a Port Áll Nesönöl örök dicsőségében. Ámen!