Most játszani fogunk. Ha akarod, ha nem. Az a társasjáték neve, hogy I'm a Tourist - Büntess!
Azt játsszuk, hogy turistaként elvetődsz egy búval baszott, de gyönyörű országba, és ott utazgatsz, mert ez a téveszme rágta bele magát a kicsiny agyadba egy szépreményű reggelen. Mármint, hogy pont itt fogsz utazgatni. Ne kérdezz vissza, nem tudjuk, lehet, hogy vírus.
Na és akkor elmész az ominózus ország Balaton nevű viszonylag nagy vízfelülettel bíró tavához, mert azt hiszed, hogy ott majd jó lesz. Ha hatost dobsz, lejutsz a pályán csont nélkül, de ennyi volt a szerencséd.
Kezdjél Tihanyban, az olyan hely, hogy a keresztények is bírják, mert ott az Úr háza, a holisztikusoknak meg annyi a levendula, hogy ott helyben a világegyetem rezgésére hangolódnak rá. Nemrég épült egy űberkirály Visitor Center, hogy a vakparaszt külföldiek is elboldoguljanak, meg kulturáltan vegyenek jegyet, ne dögöljenek meg a nagy napsütésben. Minden klassz, csak az a probléma, hogy ha nem akarsz bemenni a centerbe, akkor nem pisilsz ingyen.
Ja, elfelejtettem mondani, hogy ez a nagy magyar társasjáték első szabálya. Aki nem fizet, az hugyozza magát össze, cseréljen tampont a bokorban és egyébként is, mi az a kétszáz forint. Megmondom, mi az a kétszáz forint. Kicsinyesség, alpári parasztság, Balkán. Jól van, ha visszatartottad dühödben, a következő kockára léphetsz. Az a Kávézó.
A Kávézó mezőre lépve élvezd a gyönyörű kilátást és a Donald Trump jövedelméhez igazított árakat. Jó, baszki, kell a kilátás vagy nem kell a kilátás? Ha kell, az drága. Nyolcötvenért szelet torta, majdnem ennyiért kávé. Aranyból van, drágám, azér'. Mi az, hogy laktózérzékeny vagy? Jó, az is van, köcsög turisták, kitalálják ezeket a szar érzékenységeket, de velünk nem szúrnak ki, ott az itallapon, hogy plusz kétszázért van laktózmentes tej, négyszázért meg rizstej. Most ez se jó? Tudod, te, milyen nehéz megfejni egy rizst???
Na, ha megvagytok, lépjetek át a shopba, ja hoppá, bocs, az most zárva van, mert a Terike ebédelni ment. Ki is írta. Azt nem, hogy mikor ment el, és mikor jön vissza, mert nem tudja előre, mi az ebéd. Ja és ha a turista most egyszer van itt Tihanyban, akkor mi van? Akkor nem vesz levendulaolajat. Kitérdekel? Van még levendulashop, ó, hát az olyan, mit az álom. Fordulnak is ki a nézelődők hamar, és remélik, hogy az árakat is csak álmodták. Jóvanna, de ha csak három hülye vesz valamit a héten, már bejön a működési költség fele. Kár, hogy már a németek is megtanultak fejben számolni, és gyors kikalkulálják, hogy jobban megéri, ha hazafelé Provance felé kerülnek.
Oké, megint hatost dobtál, húzz át Dörgicsére. Levendulafarm. Pár éve indult, akkor még csak egy szolid kis kerítés volt, most a NATO nem tudná bevenni az objektumot. A kerítés mögé még egy sor sűrű tiszafa is került, ötszázért bemehetsz paraszt, akkor majd lehet fotózni, jó? El ne kopjon már a levendulatábla a sok köcsög fotóstól. Amúgy persze szép, van szörp, meg levendulaolaj, meg levendulás cukiságok. Van egy tábla levendula is (mármint sok van, csak azok egy része el van kerítve, a felirat (TILOS AZ Á!) legalább humoros, bár nemzetközi látogatók esetén szart se ér), a tábla mellett, meg isten bizony egy levendulales fából. Hogy el ne szaladjon, gondolom. Vagy nem tudom, ha fizetsz még, akkor onnan lőhetsz levendulát???
Na jó, még egyet dobjál. Tapolca. Éhes vagy, menj étterembe. Van-e leves. Csinos fiú lelkes, leves van. Felveszi a rendelést, a piát kihozza, eltűnik egy alternatív univerzumban, ahol a levesek szublimálódnak szobahőmérsékleten. Harminc perc. Negyven perc. Újratervezés, újabb cuki fiúpincér. Most akkor van-e leves? Milyen leves? Ha még nem ordítasz, hülye vagy. De nem ordítasz, mert te legalább beszélsz magyarul. Nem tudom, a külföldi turista mikor ébred rá, hogy totálisan át van baszva ezzel az egész balatoni kiruccanással, de őszintén remélem, hogy nagyon hamar.
Még az a szerencse, hogy a látvány a legtöbb helyen még ingyen van. Nézzél.
