Feljegyzések a Lyukból

Sok szeretettel köszöntök mindenkit. Ma Kedves Vezetőnk aktuális szózatát közvetítjük a Lyukból. Szórakozzanak jól, essen le az álluk, és ne felejtsék maguk mellé emelni a pálinkás üveget.  

Kedves Alattvalóim Kollégáim, azért gyűltünk össze itt az irodámban ma, mert behívattalak benneteket. Nyilván a kutya sem jönne ide, ha nem hívatnám, maximum ilyen fasz továbbképzési meg szabadságkérelmekkel, úgyhogy ez szerintem egy ilyen nagyon jó ötlet tőlem, ez a hivatgatás. Kifejezetten örülök, hogy ma mégsem utaztam el, pedig akartam, de arra gondoltam, minek legyen nektek jó. Hát ugye.

Na a lényeg az, hogy azért vagytok itt, hogy lebasszalak benneteket. Volt egy ilyen incidens múlt héten, és hát ez az amúgy nagyon megalapozott, de legalábbis szépen sminkelt szakmai munkánkat hazavágja a picsába. Nem megmondtam, hogy hogy legyen ez így módszertanilag azokban a csoportokban, ahol értelmes és nagypofájú, nyilván liberális köcsögök  tanulók járnak? Ezek persze rohadék másik iskolákból jöttek, ahol nincsen olyan fasza NER főnök, mint én, meg is látszik ugye, reklamálnak, jó dolgukban már nem tudják, mit csináljanak. Ne szóljál közbe Biedermann, az alsó éveseknél úgyse engedem a szintek szerinti csoportbeosztást, majd jó, hogy nem te mondod meg, hogy kell nyelvet tanítani. Komolyan mondom...

Na, szóval volt ez az epizód (az egyik csoportból egy diák ordítozva kirohant, mert a tanár és a többi diák addig hergelte, hogy teljesen elveszítette az önuralmát a szerk.), és ez nekem nem tetszik. Nem a diák megalázásával van énnekem bajom, tudjátok, hogy nem vagyok én semmi jónak az elrontója, de akkor is. Szóval határozott kérésem, hogy jövőre akkor ezzel legyen valami. Vagy ne. Így akármit csináltok, simán  le tudom baszni azokat, akiket utálok, mint a szart.

A másik. Én találtam egy nagyon klassz pályázatot, ami iszonyú nagy munka, és el fogom vállalni a nevetekben, de majd azt mondom, hogy minket ért ez a kitüntető feladat. Figyelem Biedermann arcát, és nem vagyok megelégedve a reakcióval, de nem baj, majd ha elolvassa a pályázati kiírást, akkor elcsodálkozik. Tulajdonképpen nem nagy ügy nekem, kell négyezer ember, akiket megtanítotok nyelvekre, énfelőlem lehet albán is, de ki kell dolgozni egy e-learning tananyagot, meg weboldalt, meg marketingprogramot, meg jelmondatot, de nem lehet az egy a jelszónk a béke, meg esetleg szőhetnétek minden hátrányos helyzetű jelentkezőnek egy matyómintás szittyasátrat tablettartóval, merugye a pályázat az egyediséget jutalmazza, és na, akkor küldenek a hülye EU-ból egy valag pénzt, amiből veszünk mondjuk irodabútort, meg nemtommit, de ti dolgozhattok, míg ki nem szakad a beletek.

Szerintem ez egy jó pályázat. És van pár hetek a kidolgozásra, ez már most több idő, mint amennyi alatt én összeraktam a portfóliómat. És az is milyen jól sikerült. Na. Hát ennyit akartam mondani. Most megyek, megnézem az ellenőrző füzetem, és igyekszem minél több embert megalázni mások előtt, hiszen rengetegen nem kapcsoltak le egy villanyt még március elején.

Úgy örülök, hogy nem utaztam el, és hasznosan töltöm ezt a napot is. Majd még máskor is csinálunk ilyen jó kis szakmai beszélgetéseket. Olyan jó, hogy ennyien benéztetek hozzám ma is.